Devizahiteles szerződések az EUB C-630/23. ítélete után – 10+1 meghatározó jogi szempont

A devizahiteles szerződések megítélésében az Európai Unió Bírósága 2025. április 30-án, a C-630/23. számú ügyben hozott döntése nem egyszerű pontosítás, hanem az elszámolási logika alapjait érintő fordulat. Az alábbiakban azt tekintjük át, mit jelent ez a gyakorlatban, különös tekintettel az elszámolás kérdésére.

1. A szerződések érvénytelensége továbbra sem automatikus

A C-630/23. ítélet nem mondja ki, hogy valamennyi devizahiteles szerződés érvénytelen. Az érvénytelenség továbbra is egyedi bírói vizsgálat eredménye, különösen az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás megfelelősége alapján.

2. Az érvénytelenség jogkövetkezménye azonban új megvilágításba került

A döntő változás nem az érvénytelenség megállapításánál, hanem annak jogkövetkezményeinél jelentkezik. Az EUB egyértelművé tette: a tisztességtelen feltétel jogkövetkezménye nem kezelhető pusztán technikai elszámolási kérdésként.

3. A bíróság nem alakíthat ki mesterséges egyensúlyt

A C-630/23. ítélet megerősítette a C-705/21. ügyben lefektetett elvet:

a nemzeti bíróság nem jogosult a tisztességtelen szerződési feltételt más tartalommal helyettesíteni, még akkor sem, ha ez a szerződés fennmaradását szolgálná.

4. A korábbi „érvényessé nyilvánítás + elszámolás” modell nem tartható fenn

A magyar joggyakorlat hosszú időn keresztül abból indult ki, hogy a szerződés érvényessé nyilvánítható, és az elszámolással egy „kiegyensúlyozott” jogviszony hozható létre.

Az EUB ítélete szerint ez a megközelítés uniós jogba ütközik.

5. A tisztességtelen feltétel szankciója nem relativizálható

Az EUB hangsúlyozta:

a tisztességtelen feltétel alkalmazásának valós jogkövetkezménye kell legyen, amely alkalmas arra, hogy visszatartó erővel bírjon a pénzügyi intézmények számára. Egy utólag „korrigált” elszámolás ennek nem felel meg.

6. Az elszámolás kiindulópontja az eredeti állapot

A C-630/23. ítélet értelmezése szerint az elszámolás során abból kell kiindulni, mintha a tisztességtelen feltétel nem is létezett volna. 

7. A bank követelése a ténylegesen folyósított tőkére korlátozódhat

Érvénytelen szerződés esetén – az EUB döntése alapján – a pénzügyi intézmény nem jogosult kamatok, díjak, költségek érvényesítésére, hanem kizárólag a ténylegesen folyósított tőke visszakövetelésére tarthat igényt. Erre vonatkozóan a joggyakorlat folyamatosan változik, s mindenképpen szükséges az adott időszakban áttekinteni a bírósági határozatokat. 

8. A fogyasztó oldalán többletkövetelések merülhetnek fel

A fogyasztó nem csupán az árfolyamkockázatból eredő túlfizetésre tarthat igényt, hanem

– kamatot követelhet a jogalap nélkül teljesített összegek után,

– az elévülési szabályok figyelembevételével további elszámolási igényeket is érvényesíthet.

9. A DH törvények elszámolási logikája újraértékelésre szorul

Bár a Kúria korábban a DH törvényeket EU-joggal összhangban állónak tekintette, a C-630/23. ítélet az alkalmazott elszámolási mechanizmus érdemi felülvizsgálatát teszi szükségessé.

10. A magyar bíróságok előtt új értelmezési kényszer áll fenn

A nemzeti bíróságoknak a Kúria gyakorlatát az EUB ítéleteivel összhangban kell alkalmazniuk. Ez elkerülhetetlenné tette, hogy a Kúria új jogegységi határozatban rendezze a kérdést. 

+1 Mit jelent ez az érintettek számára?

A C-630/23. számú EUB-ítélet nem ígér automatikus sikert, de világos irányt mutat:

a devizahiteles ügyek középpontjába ismét az elszámolás jogszerűsége és fogyasztóvédelmi célja kerül. Az, hogy ez konkrét ügyben milyen pénzügyi eredményre vezet, kizárólag az adott szerződés részletes jogi vizsgálata alapján dönthető el.